A növények vízigénye
A növényeknek fényre és nedvességre van szüksége, hogy megfelelően tudjanak fejlődni. A víz segít például a gyökérképződésben. Minél nagyobb, és mélyebb egy növény gyökere, annál hatásosabb a vízfelvétele, emellett a számára fontos tápanyagokat is megfelelően tudja pótolni. Levélen keresztül is tud tápanyaghoz jutni, de a döntő mennyiséget a gyökerein keresztül veszi fel. A talaj nedvességtartalma szablya meg egy növény fejlődésének ütemét. Meg kell találni azt az aranyközéputat, ami még a növény számára tökéletes feltételeket biztosít.
Ezáltal a növény öntözésének mértéke, mennyisége nagyon fontos. Ha folyamatosan tocsog a föld alatta, akkor egy idő után a föld elveszíti az optimális oxigéntartalmát ( ráadásul a tápanyagok is kimosódnak belőle), ami miatt elrohad a növény. Ha sokszor szárazon marad, vagy hosszú ideig nem kap vizet, akkor a gyökerek lassabban fejlődnek, kevesebb tápanyaghoz jutnak, mindamellett csak a felső gyökérrész fejlődik ki, ami egy forró nyári időszakban a gyors kiszáradás miatt hamar megsérülhet. Szintén a növény elhalásához vezethet.
Nem tudom nagyon megkönnyíteni a növénytulajdonosok dolgát azzal, ha azt mondom, hogy minden növénynek más a vízigénye. Ezért nagyon fontos, hogy kertünkben milyen növényeket társítunk össze.
Öntözési napszak: általában a hűvösebb időszakban érdemes, ez a kora reggel vagy este. A földből lassabban párolog el a víz, több marad a növényeknek.
Vízmennyiség: mennyi 1 mm eső? 1 liter víz 1 m2 földfelületre öntözve 1 mm esőnek felel meg.
Az egyik helytelen öntözési megoldás a naponta sokszor kevés öntözés. Az egyszeri kevés víz mennyiségének kijuttatása nem elegendő ahhoz, hogy a növény legalsó gyökereihez eljusson. Általában elfelejtjük azt a fontos tényezőt, hogy mindeközben a föld és a növény is párologtat. Nem kell ahhoz 40 fokos hőség, 15 fokban is párolog a víz, csak nem akkora mértékben. Tehát a sokszor kevés víz csak a felső gyökérrészt éri el, és fentebb írtam, hogy az semmilyen formában nem megfelelő a növénynek.
Általánosságban elmondható, hogy a lágyszárú évelők gyökérmélysége 20-40 cm között van. Ezt a réteget kell nedvesen tartani ahhoz, hogy boldog növényünk legyen. Ezt a célt leginkább pár naponta bőséges öntözéssel érhetjük el. Fontos megjegyezni, hogy egy szárazabb, vagy már kiszáradt földet nem fogjuk azonnal átnedvesíteni, ha növényenként egy vödör vízzel megküldjük. Emlékezzünk csak a nyári zivatarokra. A legjobb példa arra, hogy a kemény és száraz földre hirtelen leszakadó vízmennyiség elfolyik a föld felszínén, ahelyett hogy a földbe beszivárogna. Emiatt is vannak a villámárvizek. A megfelelő mennyiségű vizet érdemes lassan kijuttatni a földre, hogy legyen ideje magába szívni a lehető legtöbbet. Ezért szeretjük az őszi és a tavaszi csendes esőzéseket, amik akár napokig is eltarthat.
A csepegtető öntözés már jobb megoldásnak tűnik. Viszont ha nem jól telepítjük, nem megfelelő helyre csepeg a víz, akkor a növények gyökerének csak az egyik része kapja meg a szükséges vízmennyiséget. A gyökérzet többi része károsodik és elhalhat. Ha megoldható, akkor érdemes lenne a növény tövének két oldalán elvezetni, két helyen csepegjen a víz. A csepegtetős öntözést is inkább javasoljuk, hogy pár naponként bőségesen, mint naponta többször keveset.
Automata öntözőrendszer, melyet általában a gyepekhez használnak. Telepítésnél figyelembe kell venni, hogy a víz mekkora területet fed le öntözéskor. Miután a gyepet általában naponta többször nagyobb mennyiségű vízzel öntözik meg, így a többi növény is ugyanennyi vizet kap, ami a gyökerek befulladásához vezethet.
Az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés a vásárlóinktól, hogy a levendula miért szárad ki, pedig kap vizet rendszeresen és tápoldatozva is van?
A válasz: a levendula nem szereti a vizet. Természetesen szüksége van vízre, de nem naponta. A tápoldatoktól pedig a térképről is leszalad, mert jobban szereti, ha a föld, amiben él, szűkölködik tápanyagokban. És miután a levendulát akkurátusan elhelyeztük a virágágyásunkban, ahol netán még egy csepegtető rendszer is van….. de minimum igyekszünk naponta végiglocsolni mindent, azt látjuk, h a levendula szárad, összeesik, lekonyul és puff, vége. Hát ezért. Sok vizet kap. A gyökérzete befulladt és nem tud életben maradi, éhen halt. Ez a példa szemlélteti a legjobban, hogy nem mindegy milyen vízigényű növényeket ültetünk össze.
Talajtakarás, mint nedvességet megtartó megoldás
A következőkben felsorolunk néhány mulcsolási opciót, az előnyével és hátrányával együtt. A mulcsolás segítséget nyújt a növények fejlődésében. Ugyanis csökkenti a talajfelszín párolgását, véd az eróziótól, valamint csökkenti a hőmérséklet-ingadozás mértékét. És a legtöbb mulcsra használt anyag gátolja a gyomosodást is.
A zsákokban vásárolható mulcsok tekintetében 100 liter mulcs 2 nm talajfelületre elegendő. 10 nm2-es részre ez 5 zsákot jelent vagy ha köbméterben számoljuk, akkor fél köbméter mulcs szükséges.
A mulcsolást ideálisan tavasszal vagy ősszel érdemes megcsinálni. De az év bármely szakaszában megtehető, amennyiben a talaj még nedves és nem fagyott.
Az egyik legismertebb típus, különböző lombhullató és tűlevelű fák kérgéből áll össze. A kéregmulcs nagyszerűen alkalmazható az évelőágyásokban. A páfrányok és Rododendronok nagyon szeretik. Csodaszép látványt nyújt a kertben. Pozitív tulajdonsága még, hogy táplálja a földet is, mivel lassan rothad el, így szuper humuszt képez.
Hátránya, hogy tartalmazhat gyomirtó csersavakat, amelyek nitrogént vonnak ki a talajból. Érdemes már megtisztított fakéreggel betakarni a talajt. Kadmium tartalma is magas lehet, amit nagyon szeretnek a csigák, így zöldségek alá nem javasoljuk a felhasználását.
Pozitív hatásai megegyeznek a kéregmulccséval. Vörösesbarna színes nagyon attraktívan mutat a kertekben és az illata is finom. Lassabban rothad, így több évig is kibírja. Káros anyagoktól kevésbé szennyezett. Hátránya, hogy szintén nitrogént von el a talajból, így nem árt trágyázással ellensúlyozni. Zöldségek alá nem ajánlott.
Házilag ledarált fákkal is lehet a mulcsozást megoldani. Szintén lassabban rothad el, mint a kéregmulcs. Olcsóbb is, ha van kivágásra szánt fáink a kertben. Hátránya a nitrogén elvonás, ezért szintén érdemes pótolni a nitrogént a későbbiekben. Zöldségek alá nem ajánlott.
A lehullott levelek szintén védik a kiszáradástól a talajt, így szárazabb teleken a nedvességmegtartó szerepe nagy. Tavaszra nagy része ugyan lebomlik, de a kissé fagyérzékeny évelő növények betakarására ideális a téli hidegekben. Fontos, hogy csak egészséges levelekkel takarjuk le a talajt, különben betegségeket vihetünk be a kertünkbe, mint például a lisztharmat. ÉS nem baj, ha a diófa levelét nem használjuk fel, mert a tanninokat tartalmaz, ami a talajba jutva gátolja egyes növények fejlődését.
Lásd kéregmulcs leírása. Szintén nitrogént von el a talajból ( a pótlása javasolt), de a tűlevelek alacsony PH értéke miatt a rododendronok, hortenziák, de még a fűszernövények is szeretik. A fekete áfonya, és a vörös áfonya is meghálálja, valamint zöldségek alá is mehet.
A szalma használatával a talaj remekül szellőzik, elnyomja a gyomokat, és a nedvesség hatására tápanyagok jutna be a talajba. Kiválóan alkalmazható zöldségágyások alá, különösen a paradicsom vagy a sütőtök alá. De az évelő növények, cserjék, bokrok is hasznát veszik. Hátránya, hogy nitrogént von el a talajból, ezt pótolni szükséges, valamint törekedjünk arra, hogy kezeletlen szalmával takarjuk le a talajt, nehogy különböző károsító vegyi anyagok kerüljenek a földbe.
Nagyon szuper megoldás fűnyírás után a fűnyesedéket összeszedni és a zöldségek alá betenni. Óvja a talajt a kiszáradástól, gátolja a gyomosodást és bomlásával javítja a talaj állapotát. Viszont óvatosan kell adagolni a nyesedéket, vékony rétegben, mert a sok nedvességtől nagyon összeállhat, ami gyors rothadást eredményez, és ez nem kedves a növények tövének, gyökerének. Ha keverünk hozzá egy kis szalmát, akkor jobb lesz a szellőzés, kevésbé áll össze. A fűnyesedék is nitrogént von el a talajból, így pótolni kell.